2012. augusztus 11., szombat

Segítsen mán valaki!

Annyi bajom vót a Hírmondóval ebbe az uborkaszezonyba, különöskíppen mióta megyen az olimpija, se a tanácsenyöknek, se senkinek nem akaródzott foglalkoznyi az újsággal, de aztat meg hijába mondtam, hogy hagyjuk az egíszet míg nyár vagyon, mer az Ernő szerint akkor elveszíjjük az óvasótáborot, hát millen táborot kérdem én, hisz a Sanyipóstás úgyis bedobálja mindenik portára a lapot a két sörér amit kap pluszba érette, igaz morog hogy nem éri meg a sok fáradság a két sörér, mer amúgy nem kéne végigjárnia az összes uccát ollan kevís levíl gyün manapság...
Na de arrul akartam írnyi, hogy rája se níztem a bogra a tavasz óta, mostan szót csak a Bözsi, hogy valami nem működ benne, osztán látom, a komendálós doboz helyin egy üzenet van arrul, hogy én a modurat kifiguráztam vóna. Nem tudom ki az a vebmester, biztossan nagy okos ember lehet, de eztet bizony rosszul tudja, nem figuráztam én senkit még a Hírmondóba se, nemhogy a bogba, mer aki ollan, annak van elíg baja, minek még figuráznyi is. Szóval ebbe a vebmesternek nincsen igazsága, úgyhogy aztat tanátam ki, hogy letörűtem vagy háromszor a dobozt, hátha csak megromlott a hosszu állásba, osztán újat csinátam, de még mindig nem működ.
Kedves emberek, ha tudja valaki mi hibádzik, ugyan segítsen mán nékem ezzel a modurral kapcsolatba!
Előre is köszönöm: Julis

2012. március 9., péntek

Egy dijj, három dolog magamrul, négy boggerbarát


Eztet a kedves dijjat az én drágajó hosszu boggerbarátnőmtül kaptam. Nagy tisztessíg ez egy illen falusi vínasszonynak, meg is becsülöm, mint annakidejin a szentkípeket, amiket az öreg tiszteletes úr osztogatott mindég a vasárnapi mise után (akkor még nem vótak pukimon kártyák, amit a mostani gyerekek gyűtenek).
Lecke is jár véle, három új dógot kelletik írni magamrul. Jaj, ideseim, hát nincsen az én sorsomba semmi érdekessíg, de ha mán muszáj, akkor muszáj.

2012. február 9., csütörtök

A vezírcikk

Az Öregernő azótátul fogva van nagy haragba a fiával, mikor az tavaly elvette tüle a Hírmondót. Mosmeg mán énnékem se köszön. Mer az Ernő a vezírcikket is rám bízta, miután a karácsonyi újságba az apja "Fenyőünneprül" írt. Valójába először arrul vót szó, hogy majd mindig a tanácsenyök csinyájja a vezírcikket, de osztán annyi dóga akadt a bérszámfejtíssel, hogy a cikkre nem jutott ideje. (Amúgy mostanába mán nem is az irodába bérszámfejtenek a Tündivel, hanem a vendígházba, mer az Ernő szerint az közelebb van az irattárhoz.)

2011. december 15., csütörtök

Barter

Isten étessen sokáig tégedet arany Motyikám a születísed napja alkalmábul, hamarább akartalak köszöntenyi, de annyi bajom vót a Homoki Hírmondóval, hogy mán attul féltem, az én drágajó Árpim keres magának másik asszont, aki főz is rája. Nehéz mestersíg ez az újságírás, az Ernőnek semmi se jó, mindig kitanál valami lehetetlensíget, osztán mink meg csak fogjuk a fejünket a Bözsivel - mer mosmán véle dógozunk, télleg vett magának fotómasinát, úgyhogy ü csinyájja a kípeket a lapba. De hát aztat szokják mondanyi, hogy az rendeli a muzsikát, aki a zenekart fizeti, szóval ha a tanácsenyöknek eszibe jut valami, akkor annak meg kelletik lenni. Mint legutóbb is a százéves gratulácijó.

2011. november 14., hétfő

A keselyü

Nagy tisztesség ért nehány hete, kedveskéim. Avval kezdődött, hogy izent a tanácsenyök, mennék mán fel eccer hozzája. Még meg is ijedtem, hogy tán csak nem a Tiszta udvar rendes ház táblát kelletik visszaadnyi (amit nemrégibe mégis elkűdött az Ernő). De a Bözsi nyugtatott, hogy igen szíp a portánk, a légyszaros kamraablakot meg nem lássa senki. Hát együtt se tudtuk kitanyáni, minek híttak akkor raportra, úgyhogy nagy kíváncsisággal vártuk a másnapot. Csak az én drága jó Árpim nem aggodalmaskodott, aszonta bármit is csinyátam, biztos nem leszen komoly bajom belüle, mer az illen megzápult agyú vénasszonyokat mán nem szokják lecsuknyi.

2011. november 11., péntek

Kuponyok

Egíszen meg van ez világ habarodva, ideseim, mindeny csak a hirdetísek körűl forog, mintha más nem is lítezne mán. Kűdik nekem is ezeket a kuponyos reklámokat elektronyos levílbe, hát nem tudom kinek tanyáták ki, furtonfurt a szilikonyozás, meg a fogfehírités, meg a velnés, hát mikor van ideje dógozni annak aki végigcsinyájja? Kuponyok amúgy nálunk is vótak, de lett is veszedelem belőlük mind a kítszer.

Gódenbog

Nem nagyon vót kedvem boggerozni mostanába abba a rekkenyő hősígbe, de mán csak elmondom, hogy a Kisbélus be akart éngem nevezni a Gódenbogba. Váltig állította, hogy akár meg is nyerhetem, mer van nekije egy csomó ismerősse a fészbukon, azok bizonyosan szavaznának rám mióta látták a kípemet. Bözsi is úgy gondúta, hogy okosan kitanyáta a dógot a Kisbélus, avval bíztatott, hogy a faluba is van mán komputter vagy egy tucat, meg még a tanyácsházán is, aztat ráadásul ingyér lehet használni, igaz nem minden betü működik rajta.

Bözsi és a bicigli

Rég írtam mán nektek ideseim, de mióta hazagyüttünk a velnésbül, még nemigen jutott időm rája. Merhogy nagy újság fogadott: a Bözsi vett egy kompútert otthunra is, eddigelé csak a bótba vót nekije, de avval az elszámolásokat csinyáta, meg a rovancsot, nem is rakott rája internettet, de erre mán igen, ezír mosmán tudunk esténkint beszégetnyi is. Osztán hijába kapacitálom hogy óvassa a boggomat, ő inkábban jobb szereti ha közvetlenűl nekije sorolom a dógokat. Van is mindég mirül leveleznyi, pédának okáér idekoppizom mostan néktek, mit írt tegnap a Bözsi.

Velnésben - Havaj

Na ottan hagytam abba, hogy mire a lakatos vígre kinyitotta a bűröndöt, nekije is kedve támadott förödőzni. De addigra mán bezárt a termál, úgyhogy Bélus elindút hazafele és vitte a lakatost is, láccódott rajtuk, hogy igen elfáradtak, nem is tartóztattam üket, pedig biztossan ollan éhesek vótak mint mink. Mentünk hát hamar vacsorálni.

Velnésben - A bűrönd

Amikó arrul írtam, hogy a Sanyipóstás Melcsikéje folyton velnésbe akar menni, nem gondútam vóna, hogy én is sorra kerülök evvel a puccoskodással. Igen el is csudálkoztam rajta, hogy Bélus fijam azzal gyütt haza: nevenapomra béfizetett éngem meg Árpimat egy gyógyvizes hotejbe. Mondtam nekije, hogy biza okosabban is elkőthette vóna azt a sok píztet, mer én ugyan nem csinyálok bohóct magambul, drága Árpimrul már nem is beszélve. De láttam Béluson hogy rosszat szótam, ezír inkább átfutottam a csajnikok ruhabótjába fürdődresszet venni, tanát is a kisjány egy szép pillangóssat ami ippen a méretem vót, meg Árpimnak is valami nagy fekete úszógatyát, aszonta mostan ez a módi a férfiemberek számára.

Halálos

Na jól kitanyátad kicsi jányom bolygolang hogy írjak a halálrul, biztossan aztat gondútad magadba hogy mán a közelibe járok. De hála a Jóistennek aki a magos egekben lakozik, aligha van a faluba énnálam egíszsígesebb ember (a Kovácsdoktor úr is aztat szokja mondanyi hogy "magát Julis agyon se lehetne ütnyi, ámbár vóna rá jelentkező"), úgyhogy eddigelé még nem számoltam a véggel. Csakhát azis igaz hogy elgyühet az számolás nékül is, majd sorolok erre pédákat.

Kisbélusnak

Drága Kisonokám!
Ládd-é, okos dolog ez a kompúter, mosmán néked is írhatok elektronyos levelet. De azér mutassad meg anyádéknak is, mer fontos dógokat sorolok. Tudod millen nagyon szeretlek én tígedet meg a Danikát, a szüvem szakadna meg ha véletlensígbül bántanyi kellene valamelyikteket, de Isten lássa lelkem, ha mégeccer a macska vackáho dugjátok az egírfogót, a partfissal tángállak el benneteket de rettenetessen. Mán három hete is megvan hogy itten vótatok és szegíny Cirmos még mindég sántít. Aztat is íszrevettem azóta, hogy a drágajó kalbászt felétettétek a Bundáskutyával, de hogy hun a dagasztótekenyőm, annak még nem bírtam utánajárni. Na és azzal kelletett vóna kezdenyi hogy a Melcsikétül hallottam millen szörnyűsíges kípet raktál fel rulam arra a fészbukra. Hát ha aztat le nem szeded rögvest akkor többetse eszel az én csőrögefánkombul! Csókollak sokszor meg a Danikát is:
Julis mama

A Miniszterenyöknek

Kedves Miniszterenyök Úr!
A Jóisten tarcsa meg magát erőben egíssígben mindhalálig! Gondútam én hogy leszen még magábul miniszterenyök amikó Debrecenybe gyütt tavalyelütt, engemet a Rezsőjék vittek föl a városba, ottan áltam az emelvénytül jobbra a virágbót előtt, de biztossan nem teccett látnyi mer a Rezső akkori élettársa mindegyre elibém állott egy nagy zászluval. Szíp beszíd vót, osztán örütem is igencsak amikó megválasztották, és azótátul fogva is elígedett vagyok, pédának okáér hogy a Dzsoki mán nem horgya el a tikjaimat mióta a Gézarendőr aszonta nekije hogy le is csukhassák érte.