2011. november 11., péntek

Velnésben - A bűrönd

Amikó arrul írtam, hogy a Sanyipóstás Melcsikéje folyton velnésbe akar menni, nem gondútam vóna, hogy én is sorra kerülök evvel a puccoskodással. Igen el is csudálkoztam rajta, hogy Bélus fijam azzal gyütt haza: nevenapomra béfizetett éngem meg Árpimat egy gyógyvizes hotejbe. Mondtam nekije, hogy biza okosabban is elkőthette vóna azt a sok píztet, mer én ugyan nem csinyálok bohóct magambul, drága Árpimrul már nem is beszélve. De láttam Béluson hogy rosszat szótam, ezír inkább átfutottam a csajnikok ruhabótjába fürdődresszet venni, tanát is a kisjány egy szép pillangóssat ami ippen a méretem vót, meg Árpimnak is valami nagy fekete úszógatyát, aszonta mostan ez a módi a férfiemberek számára.

Bélus furikázott el minket a hotejbe, mire odaértünk meg is nyugodott szegíny, pedig a csomagolás valamiér nagyon megviselte, már a kenyérpiritót se akarta berakni a kocsiba, hiába mondtam hogy Árpim csak egyfíleképpen szereti a reggelijét, asztat a szálodások biztosan nem tudják úgy megcsinyáni. Osztán amikó összeszedtem a törülközőket, aszonta abból egy illen hotejben van elég, a tetejibe azokrul még nem is koptak le a bolyhok. De különössen amiatt durcáskodott, hogy lehozattam véle a padlásrul a bűröndöket. Hát mit képzelt, mibe fogok pakúni? Három napra is csak kell pendely meg lajbi, nem áztathassuk magunkat feszt a vízbe! Na de a bűröndöknek a hotejben is csudájára jártak, az őtönyös ember a nagy hosszu asztalnál aszonta, illet eddig még csak fénykípen látott. Van is énnekem pízem új táskákat vennyi, amikó a nagyszüle bűröndje is működik rendessen! Bár a zárjával vót egy kicsi baj, Béluskámnak kelletett lakatost hozni a szomszéd városbul - mondta is a Bélus hogy jó hogy mán a bepakolás közbe lemondta az esti programját. A lakatos igencsak dicsérte a bűröndöt, hogy jó erős, meg biztonságos, nem is tudta kinyittani vagy két órán keresztül. Le is főtt a nagy igyekezettül úgy, hogy aszonta mostmá gyün velünk ő is fürödőzni.
Hogy millen rémsíges örvínybe kerűtem ottan a termálba, meg hogy a gőzfürödőbe nem kelletett vóna úgy megijedni a mézes-sós felöntéstül, mer az valóba nem beöntés, hát ezekrül a dógokról majd legközelébb írok, most futok átal a Bözsihe, mer neki is el kelletik még mindent mesínem átul cettig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése