2011. december 15., csütörtök

Barter

Isten étessen sokáig tégedet arany Motyikám a születísed napja alkalmábul, hamarább akartalak köszöntenyi, de annyi bajom vót a Homoki Hírmondóval, hogy mán attul féltem, az én drágajó Árpim keres magának másik asszont, aki főz is rája. Nehéz mestersíg ez az újságírás, az Ernőnek semmi se jó, mindig kitanál valami lehetetlensíget, osztán mink meg csak fogjuk a fejünket a Bözsivel - mer mosmán véle dógozunk, télleg vett magának fotómasinát, úgyhogy ü csinyájja a kípeket a lapba. De hát aztat szokják mondanyi, hogy az rendeli a muzsikát, aki a zenekart fizeti, szóval ha a tanácsenyöknek eszibe jut valami, akkor annak meg kelletik lenni. Mint legutóbb is a százéves gratulácijó.

2011. november 14., hétfő

A keselyü

Nagy tisztesség ért nehány hete, kedveskéim. Avval kezdődött, hogy izent a tanácsenyök, mennék mán fel eccer hozzája. Még meg is ijedtem, hogy tán csak nem a Tiszta udvar rendes ház táblát kelletik visszaadnyi (amit nemrégibe mégis elkűdött az Ernő). De a Bözsi nyugtatott, hogy igen szíp a portánk, a légyszaros kamraablakot meg nem lássa senki. Hát együtt se tudtuk kitanyáni, minek híttak akkor raportra, úgyhogy nagy kíváncsisággal vártuk a másnapot. Csak az én drága jó Árpim nem aggodalmaskodott, aszonta bármit is csinyátam, biztos nem leszen komoly bajom belüle, mer az illen megzápult agyú vénasszonyokat mán nem szokják lecsuknyi.

2011. november 11., péntek

Kuponyok

Egíszen meg van ez világ habarodva, ideseim, mindeny csak a hirdetísek körűl forog, mintha más nem is lítezne mán. Kűdik nekem is ezeket a kuponyos reklámokat elektronyos levílbe, hát nem tudom kinek tanyáták ki, furtonfurt a szilikonyozás, meg a fogfehírités, meg a velnés, hát mikor van ideje dógozni annak aki végigcsinyájja? Kuponyok amúgy nálunk is vótak, de lett is veszedelem belőlük mind a kítszer.

Gódenbog

Nem nagyon vót kedvem boggerozni mostanába abba a rekkenyő hősígbe, de mán csak elmondom, hogy a Kisbélus be akart éngem nevezni a Gódenbogba. Váltig állította, hogy akár meg is nyerhetem, mer van nekije egy csomó ismerősse a fészbukon, azok bizonyosan szavaznának rám mióta látták a kípemet. Bözsi is úgy gondúta, hogy okosan kitanyáta a dógot a Kisbélus, avval bíztatott, hogy a faluba is van mán komputter vagy egy tucat, meg még a tanyácsházán is, aztat ráadásul ingyér lehet használni, igaz nem minden betü működik rajta.

Bözsi és a bicigli

Rég írtam mán nektek ideseim, de mióta hazagyüttünk a velnésbül, még nemigen jutott időm rája. Merhogy nagy újság fogadott: a Bözsi vett egy kompútert otthunra is, eddigelé csak a bótba vót nekije, de avval az elszámolásokat csinyáta, meg a rovancsot, nem is rakott rája internettet, de erre mán igen, ezír mosmán tudunk esténkint beszégetnyi is. Osztán hijába kapacitálom hogy óvassa a boggomat, ő inkábban jobb szereti ha közvetlenűl nekije sorolom a dógokat. Van is mindég mirül leveleznyi, pédának okáér idekoppizom mostan néktek, mit írt tegnap a Bözsi.

Velnésben - Havaj

Na ottan hagytam abba, hogy mire a lakatos vígre kinyitotta a bűröndöt, nekije is kedve támadott förödőzni. De addigra mán bezárt a termál, úgyhogy Bélus elindút hazafele és vitte a lakatost is, láccódott rajtuk, hogy igen elfáradtak, nem is tartóztattam üket, pedig biztossan ollan éhesek vótak mint mink. Mentünk hát hamar vacsorálni.

Velnésben - A bűrönd

Amikó arrul írtam, hogy a Sanyipóstás Melcsikéje folyton velnésbe akar menni, nem gondútam vóna, hogy én is sorra kerülök evvel a puccoskodással. Igen el is csudálkoztam rajta, hogy Bélus fijam azzal gyütt haza: nevenapomra béfizetett éngem meg Árpimat egy gyógyvizes hotejbe. Mondtam nekije, hogy biza okosabban is elkőthette vóna azt a sok píztet, mer én ugyan nem csinyálok bohóct magambul, drága Árpimrul már nem is beszélve. De láttam Béluson hogy rosszat szótam, ezír inkább átfutottam a csajnikok ruhabótjába fürdődresszet venni, tanát is a kisjány egy szép pillangóssat ami ippen a méretem vót, meg Árpimnak is valami nagy fekete úszógatyát, aszonta mostan ez a módi a férfiemberek számára.

Halálos

Na jól kitanyátad kicsi jányom bolygolang hogy írjak a halálrul, biztossan aztat gondútad magadba hogy mán a közelibe járok. De hála a Jóistennek aki a magos egekben lakozik, aligha van a faluba énnálam egíszsígesebb ember (a Kovácsdoktor úr is aztat szokja mondanyi hogy "magát Julis agyon se lehetne ütnyi, ámbár vóna rá jelentkező"), úgyhogy eddigelé még nem számoltam a véggel. Csakhát azis igaz hogy elgyühet az számolás nékül is, majd sorolok erre pédákat.

Kisbélusnak

Drága Kisonokám!
Ládd-é, okos dolog ez a kompúter, mosmán néked is írhatok elektronyos levelet. De azér mutassad meg anyádéknak is, mer fontos dógokat sorolok. Tudod millen nagyon szeretlek én tígedet meg a Danikát, a szüvem szakadna meg ha véletlensígbül bántanyi kellene valamelyikteket, de Isten lássa lelkem, ha mégeccer a macska vackáho dugjátok az egírfogót, a partfissal tángállak el benneteket de rettenetessen. Mán három hete is megvan hogy itten vótatok és szegíny Cirmos még mindég sántít. Aztat is íszrevettem azóta, hogy a drágajó kalbászt felétettétek a Bundáskutyával, de hogy hun a dagasztótekenyőm, annak még nem bírtam utánajárni. Na és azzal kelletett vóna kezdenyi hogy a Melcsikétül hallottam millen szörnyűsíges kípet raktál fel rulam arra a fészbukra. Hát ha aztat le nem szeded rögvest akkor többetse eszel az én csőrögefánkombul! Csókollak sokszor meg a Danikát is:
Julis mama

A Miniszterenyöknek

Kedves Miniszterenyök Úr!
A Jóisten tarcsa meg magát erőben egíssígben mindhalálig! Gondútam én hogy leszen még magábul miniszterenyök amikó Debrecenybe gyütt tavalyelütt, engemet a Rezsőjék vittek föl a városba, ottan áltam az emelvénytül jobbra a virágbót előtt, de biztossan nem teccett látnyi mer a Rezső akkori élettársa mindegyre elibém állott egy nagy zászluval. Szíp beszíd vót, osztán örütem is igencsak amikó megválasztották, és azótátul fogva is elígedett vagyok, pédának okáér hogy a Dzsoki mán nem horgya el a tikjaimat mióta a Gézarendőr aszonta nekije hogy le is csukhassák érte.

A mese

Arany virágszálaim, hát mán annyira hijányoztatok énnekem, de nem vót egy fertályórácskám se hogy nyugottan tuttam vóna boggerozni. Vagyis először a masina nem akart beindúni, de az azér vót mer a partfissal kihúztam belüle valami madzagokat, a fene gondúta vóna hogy ennyi teméntelen lik van egy illen kompúteron, ki bírja aztat kitalányi mellik madzag mellik likba való? El akartam híni a Tótjanit, de még biztossan fúj rám a mútkori miatt mikor összevesztünk a bótnál, meg nem is csinyáta vóna ingyér, hát inkább megvártam amíg hazagyütt a Bélus fijam, ü is ért hozzája.

Cirkusz

Két nagy újság is vagyon mostan a faluba, úgyhogy sietek hamar leírnyi, osztán megyek a Bözsihez, nem vót időnk reggel rendessen átbeszéni, mer mán nyitnia kelletett a bótot, ott állott a hosszi sor, a Tótjani rázta is az öklit pedig biztossan nem várt ottan még egy órácskája se (szóvá is teszem majd az anyjának, az Eszti is tudhassa hogy nem bír magával a Jani mióta dógozó embör lett... mintha az is munka lenne hogy egész nap a kompútert pöttyögeti anná a nímet cígnél).

A hollandus sütemény

Hallom motymoty jányom valami idegen országba készűsz, nem Erdílyrül beszílek, az mán majdnem a mienké, csak a sengin határ ne lenne, mer megtanította nékem az öregszülém hogy "csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" osztán lelkemre kötötte hogy esztet másnak ne mongyam, hát nem is montam mégis elvittík szegínyt... no de ez mán igen régen vót, a línyeg hogy ha messzi mégy vigyázzá nagyon magadra, ládd-e alig ösmerlek osztán mán úgy aggódok érted mintha a szüvem alatt hordoztalak vóna, de annyi veszíly meg kísértés van a világba, aztat nem is tudom elésorolni.

Halasróza

A Halasrózárul fogok valamit elmondanyi szittyafijjam, mer látom nagyon érdeklődöl a fehérszemílyek irányába, meg osztán te is ketten vagyol, mint a Gátőrpesta meg a Gátőrlaci. A Pesta meg a Laci az öregapjuktul örökőték meg a gátőrséget, és igen nagyon illett is hozzájok, mer a dolog egy embernek is kevés vót a gáton, nemhogy kettőnek, ők meg leginkább a korcsmába szerettík az időt múlatni, vagy a jányok után futkostak.

A gyüttmentek

A Mártonyékrul akarok írnyi neked cucka jányom mán reggeltül fogva, csak az én drága Árpim aszonta "Julis ne basszad a rezet egész nap avval a kompúterral, szalad a ház a boggerozásod mián", énnékem meg az uram szava szent, nem úgy mint ezeknek a mostanyi rifkéknek akik asse tuggyák mijaz a házassági esküvés (a mi időnkbe próbált vóna egy nőszemíly visszaszájalni a férjinek többet se kelletett vóna borbélyhoz menni nekije fogat húzatni, de igaz akadott akkor is jó firma, pédának okáér a Halasróza párja sose tutta kinek az ágyából gyütt haza ippen a felesíge), na szóval az Árpi szavára fölsöpörtem mindenütt, még a kredencet is kipucováltam, osztán átalmentem a bótba valami ebídnekvalójér, dehát ennek a Bözsinek be se áll a szája, sehogyse tuttam elszabadulnyi tüle, úgyhogy máncsak holnap főzök.

A ralé

Ides szittyafijjam én ugyancsak kedvellek tigedet, de micsoda beszéd ez a onlány meg oflány?! Nem csoda hogy illen dógok történnek minálunk is mint amikó a tanácsenyök úr (mán meg ne haraguggyá, tudom én hogy mosmán pógármester, de hát énnékem máncsak tanácsenyök marad) a Rezsővel kitanyáták a ralét. Mer a Rezső valamikó autószerelő vót asztán a baráttyának van ez a megbuherát skodája, mingyenféle vasak vannak azon, csoda hogy nem vették míg el a jogosíttányát, igaz a Gézarendőr a mútkor asztat monta hogy az illen ralésoknak esztet szabad.

Kisbalogék

Na motymoty jányom mostan gyorsan elősorolom hogy ma mikor hazajött az én drága Árpim a kenyérgyárbul, montam neki millen jó emberek segítettek nekem boggerozás közben, mer vótak ezek a dobozok de azokba semmit se írtak magyarul, asztán a boggerosok tutták mit kelletett csinyáni velök. Ésakkor az én Árpim aszonta vigyázzak mer úgy járok a boggeros emberekkel mint a szomszéd Kisbalogékkal akikhez addig járogattam míg asztán elkőtöztek és a póstamester szerint még a címüket is titokzatosították. Pedig az én drága Árpim tudhassa hogy nem énmiattam kőtöztek el a Kisbalogék háthiszen nem vótam én náluk sokat, csak amikó hallottam valamit a faluba akkor futottam át hozzájuk dílelőttönkint, s mire Árpim hazajött ötkor már mindég otthon is vótam, és az se igaz hogy sokat ettem vóna náluk, hát mennyit tud enni egy ijjen kicsiny vénasszony? Egy kis kenyírkét elfogadtam szalonnával meg hagymával asztán ha az ebídnél is megkínyátak a levesbül csak csibehúst meg tésztát szettem, a második fogást ugyancsak erőtették, asztán sokszor vót édesség is, de inni asztat mán tényleg nem ittam, meg mintha sajnáták is vóna, a negyedik ötödik pohár ágyaspájinka után a zasszonyka mán mindég elrakta az üveget, ha meg elfogyott a bor, azé se mentek le a pincébe... Furcsa népek vótak na, nem ollan kedvesek mint ezek a boggerosok.

Sanyipóstás

Édes kisjányom motymoty, magas nekem még a boggerozás mint kacsának az eperfa. Elektronyos levelet asztat ládd-e szoktam írni (nem is szól azóta hozzám a Sanyipóstás mer nem veszek mán tűle bélyeget, értem én a Sanyit, kell neki az a kis mellíkes ami begyün a leáztatott bélyegeken, ott van neki a zasszony, hát az ollan rátarti nőszemíly, mindég a hiábavalóságokon jár az esze, hallottam hogy mostan valami velnésbe akar menni, de hiába montuk a Sanyinak ne hozzon ide városi menyecskét mer abbul csak a baj lesz. Még a póstamester is aszonta, vigyázzá az illen nűvel Sanyi, ennek míreg van a lába közibe, esztet monta pontossan. De ez még haggyán, a szomszéggyuk mesíte hogy valami idegen hajak vannak a fejibe varrva - biztossan a fejibe mer hajfelvarrásnak híjják és hova máshova lehetne asztat felvarrani - és mégahozzá több másmilyen színbe! Akárhogy okoskodnak ezek a városijak, tisztessíges asszony ijjet nem csinyál...), meg a zivivven is szoktam nízelűdni (na a mútkor megtanátam a Pirost meg az urát, hát hogy az az embör hogy csúffá lett pedig millen szíp szál legíny vót, nem is tutta senki mivel fogta meg a Piros, tán boszorkánság vót a dologba...) na hogy szavamat ne feleggyem nem értem ezt a boggeros dógot, aztat látom hogy itten bódog bódogtalan írhat ami az eszibe jut, legtöbb a politikárul asztán sziggyák egymás annyát nagyon, a más meg csupa disznyóságot beszíl, a tiszteletes úr is ezír prédikálta a mútkor hogy vigyázzunk a kompúterrel mer benne van a zördög, na a línyeg hogy nem akartalak én ezzel feltatanyi kisjányom de látom mán megín ollan sokat írtam hogy be se fír a kockába. Na Isten megágyon!

Köszönet

Köszönöm motymotynak és szittyazolinak, hogy ihletet adtak Julishoz, aki az ő csepp falujában látja az egész világot. Bocs moty, leloptam a blogodról a kommenteket amelyekben megszületett Julis, hogy a történetnek legyen eleje. Folytatás is lesz, mert állandóan ezek az emberek nyüzsögnek a fejemben tegnap óta :)