2012. február 9., csütörtök

A vezírcikk

Az Öregernő azótátul fogva van nagy haragba a fiával, mikor az tavaly elvette tüle a Hírmondót. Mosmeg mán énnékem se köszön. Mer az Ernő a vezírcikket is rám bízta, miután a karácsonyi újságba az apja "Fenyőünneprül" írt. Valójába először arrul vót szó, hogy majd mindig a tanácsenyök csinyájja a vezírcikket, de osztán annyi dóga akadt a bérszámfejtíssel, hogy a cikkre nem jutott ideje. (Amúgy mostanába mán nem is az irodába bérszámfejtenek a Tündivel, hanem a vendígházba, mer az Ernő szerint az közelebb van az irattárhoz.)

Aszongya nekem a tanácsenyök: Julis, mindegy mirül szól, a línyeg, hogy közírdekü legyen. Akkor arra gondoltam, a legjobb leszen, ha a korcsmárul írok, ahun mosmán nem szabad bagóznyi, ki is rakta az Oláhpali a táblát, hogy tilos, és a Gézarendőr mindennap többször ellenőrzi, hogy betarcsák-e. Az Oláhpali meg szidja az új törvínyt rettenetesen, nem is csoda, sokba kerül nekije, mer mikor a Gézarendőr bemegy, annak mindig kell adnia egy felest, meg kiszellőztetnyi a temérdek füstöt, osztán panaszkodik, millen drága, hogy az uccát fűti.
De az Ernőnek ez nem teccett, kitanyáta, hogy inkább legyen a téma a globáris felmelegedís. Mondtam nekije, hogy hát én arrul semmit se tudok. "Dehogynem, Julis, meséjjél csak, mennyisok hó vót régen!"
Végeredmínybe ebbe igaza lett, errül van mit írni, tényleg sok hó vót pédának okáér azon a télen is, amikor az Öregernő (aki tanácsenyök korába még nem vót öreg) meghirdette a munkaharcot a faluba. A munkaharc abban állott, hogy mindenkinek dógoznia kelletett a kultúrházon legalább hetente eccer, hogy hamarébb felépüljék mint a szomszéd falué. Jó meggyőzőképessíge vót az Öregernőnek, és lehetett tudni aztat is, hogy aki nem megyen falat raknyi, annak baja leszen belüle, úgyhogy épült szípen a kultúr, novemberre mán tető alatt vót. Április negyedikére akarta az Öregernő az avatási ünnepsíget, ezír Debrecenybül hozott villanyszerelőt, hogy gyorsabban haladjon a munka. Csakhogy az a szegény ember nem vót szokva az itteni szilvapájinkához, úgyhogy amikor az első este elhívták a korcsmába, akkut alkoholmérgezíst kapott (eztet a Nagydoktorúr mondotta így később, de csak a nyomozóknak meg más hivatalos szemílyeknek, egyébkint csak a vállát vonogatta, hát hogyan árthat meg egy alig fél liter pájinka egy illen fiatal szervezetnek?...), osztán amint tántorgott a szállása felé, valahogyan béborult az árokba. Egész éccaka esett a hó. Másnap nem ment a kultúrházba a villanyszerelő, és azután sem látták többé. Mindenki aszitte, megijedt a munkaharctul és visszament Debrecenybe. Kemíny tél vót, csak március közepin gyütt az olvadás. Akkor tanáták meg a szerencsítlen embert az árokba. A munkaharcot is elveszítettük, mer a szomszéd faluba május elsejin megnyitották a kultúrt.
Az Ernő a Tündivel együtt vitte a kéziratot a nyomdába, lehet, hogy ezír nem óvasta át, osztán mikor elmondtam nekije, hogy mi van a vezírcikkbe, még a szokottnál is vörösebb lett a kípe, de ordítani azt nem mert vélem, tán mer a mútkor megkérdeztem, minek a bérszámfejtíshez az irattár, amikor abba mán vagy tizenöt éve ember be nem tette a lábát...
Ráadásul hijába bizonyítottam bé a globáris felmelegedíst, mer azóta annyi hó esett, hogy a Hírmondót nem tudja kihozni a teherautó a faluba.

8 megjegyzés:

  1. Jaj Julis, hát hova tetted a gyönyörű tisztaszobádat? Nem való infantilis háttér egy ilyen tisztes öregasszonyhoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Énszeréntem meg ippeg ez való.

      Törlés
    2. Bolond vagy te Julis, és már öreg is ehhez.

      Törlés
    3. Gondótam is mán, hogy nem írok többet.

      Törlés
    4. Azt azért ne, mi maradna az unokáidnak emlékül?

      Törlés
    5. Na még csak a kéne, h úgy emlíkezzenek rám, mint valami bolond boggerre! :(

      Törlés
  2. Anyus, anyus, te is A Vezércikkel fejezed be?!.:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) A legtöbb hírlapírót rugdosnyi szokták h dógozzon :)
      Meg osztán nékem nem is gyün csak úgy az ihlett, kelletik rajta morfondírozzani.

      Törlés