2011. december 15., csütörtök

Barter

Isten étessen sokáig tégedet arany Motyikám a születísed napja alkalmábul, hamarább akartalak köszöntenyi, de annyi bajom vót a Homoki Hírmondóval, hogy mán attul féltem, az én drágajó Árpim keres magának másik asszont, aki főz is rája. Nehéz mestersíg ez az újságírás, az Ernőnek semmi se jó, mindig kitanál valami lehetetlensíget, osztán mink meg csak fogjuk a fejünket a Bözsivel - mer mosmán véle dógozunk, télleg vett magának fotómasinát, úgyhogy ü csinyájja a kípeket a lapba. De hát aztat szokják mondanyi, hogy az rendeli a muzsikát, aki a zenekart fizeti, szóval ha a tanácsenyöknek eszibe jut valami, akkor annak meg kelletik lenni. Mint legutóbb is a százéves gratulácijó.

Óvasta az Ernő, hogy városon szokás a pógármesternek felköszöntenyi a lakókat a századik születísnapjukon. Nagyon megteccett nekije az ötlet, mutatta is, nézzem millen szíp kípet lehet csinányi az újságba, virágcsokor, ajándíkkosár, még címlapra is jó. Nem akartam megszomorítani a tanácsenyököt, hogy róla ugyan nem lehet szíp kípet csinányi, akár millen öreg emberrel fotózkodik együtt, ezír csak aztat mondtam, hogy nincsen a faluba százéves, de még a közelibe sincsen senki a száznak, a legvínebb talán a Dzsoki nagyapja, de rula meg nem tudnyi mikor született, mer sose vótak hivatalos papírjai. "Na ez mán baj, akkor talájjá ki valamit, Julis" - aszongya az Ernő, osztán le vót zárva a beszígetés a részirül.
Még szerencse, hogy a Bözsinek mindig helyin van az esze, emlíkezett rája, hogy a Sanyipóstás avval dicsekedett a mútkoriba, hogy az ü dédnagyanyja, a Bori néni mán száz esztendűs. Az igaz, hogy a szomszíd faluba lakik, de átal szokják hoznyi vendégsígbe magukhoz. Meg is szervezte a Bözsi a fénykípezkedíst a tanácsenyökkel, még ajándíkkosarat is csinyát (hijába mondtam nekije, hogy vigyázzon a lejárt libamájpástítommal, nem tudni mennyit bír egy illen öregasszon gyomra, aszonta azt a konzervet úgyse veszi meg senki, legalább megszabadúl tüle), föl is kerűt a címlapra a fotó, az Ernő nagyon elígedett vót vele.
Csak osztán a Tündi, aki a szomszíd falu pógármesterének a felesíge és nálunk is ü csinyájja a bérszámfejtíst, hazavitt egy Hírmondót, a férje meg, a Jenő, meglátta a címlapon a Bori nénit. Nagy ordítozva gyütt a Jenő a tanácsháza elibé, hogyaszongya "bazmeg Ernő, nincsen elíg vínasszony itten, mán a mieinket lopkodod?!" Végül osztán sikerült lecsillapítanyi, és aztat tanyáták ki, hogy mivel a Kovácsdoktorúr ippen most harminc esztendeje praktizál mint körorvos, a Jenő majd véle fog fotózkodni, így meglesz nekije is a címlap.
A doktorúrnak nem is vót ellenvetíse, csak aztat kötötte ki, az ajándíkkosarat ne a Bözsi állítsa öszve, és még annyit mondott, hogy azér az Ernő vigyázzon kicsit evvel a barterezéssel, mer ha a Jenő rágyün, mi tart annyi ideig szerdánkint a Tündinek meg a tanácsenyöknek a bérszámfejtísen, ki tudja mit akar majd cseríbe.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm Julis!

    VálaszTörlés
  2. Jesszuszpepi, hogy tudsz ilyeneket írni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez nem könnyü, jányom, de mosmán, hogy majd mindenik bötü helyit tudom, sokkalta hamarébb megyen.

      Törlés