A mese

Arany virágszálaim, hát mán annyira hijányoztatok énnekem, de nem vót egy fertályórácskám se hogy nyugottan tuttam vóna boggerozni. Vagyis először a masina nem akart beindúni, de az azér vót mer a partfissal kihúztam belüle valami madzagokat, a fene gondúta vóna hogy ennyi teméntelen lik van egy illen kompúteron, ki bírja aztat kitalányi mellik madzag mellik likba való? El akartam híni a Tótjanit, de még biztossan fúj rám a mútkori miatt mikor összevesztünk a bótnál, meg nem is csinyáta vóna ingyér, hát inkább megvártam amíg hazagyütt a Bélus fijam, ü is ért hozzája.

Cirkusz

Két nagy újság is vagyon mostan a faluba, úgyhogy sietek hamar leírnyi, osztán megyek a Bözsihez, nem vót időnk reggel rendessen átbeszéni, mer mán nyitnia kelletett a bótot, ott állott a hosszi sor, a Tótjani rázta is az öklit pedig biztossan nem várt ottan még egy órácskája se (szóvá is teszem majd az anyjának, az Eszti is tudhassa hogy nem bír magával a Jani mióta dógozó embör lett... mintha az is munka lenne hogy egész nap a kompútert pöttyögeti anná a nímet cígnél).

A hollandus sütemény

Hallom motymoty jányom valami idegen országba készűsz, nem Erdílyrül beszílek, az mán majdnem a mienké, csak a sengin határ ne lenne, mer megtanította nékem az öregszülém hogy "csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" osztán lelkemre kötötte hogy esztet másnak ne mongyam, hát nem is montam mégis elvittík szegínyt... no de ez mán igen régen vót, a línyeg hogy ha messzi mégy vigyázzá nagyon magadra, ládd-e alig ösmerlek osztán mán úgy aggódok érted mintha a szüvem alatt hordoztalak vóna, de annyi veszíly meg kísértés van a világba, aztat nem is tudom elésorolni.

Halasróza

A Halasrózárul fogok valamit elmondanyi szittyafijjam, mer látom nagyon érdeklődöl a fehérszemílyek irányába, meg osztán te is ketten vagyol, mint a Gátőrpesta meg a Gátőrlaci. A Pesta meg a Laci az öregapjuktul örökőték meg a gátőrséget, és igen nagyon illett is hozzájok, mer a dolog egy embernek is kevés vót a gáton, nemhogy kettőnek, ők meg leginkább a korcsmába szerettík az időt múlatni, vagy a jányok után futkostak.

A gyüttmentek

A Mártonyékrul akarok írnyi neked cucka jányom mán reggeltül fogva, csak az én drága Árpim aszonta "Julis ne basszad a rezet egész nap avval a kompúterral, szalad a ház a boggerozásod mián", énnékem meg az uram szava szent, nem úgy mint ezeknek a mostanyi rifkéknek akik asse tuggyák mijaz a házassági esküvés (a mi időnkbe próbált vóna egy nőszemíly visszaszájalni a férjinek többet se kelletett vóna borbélyhoz menni nekije fogat húzatni, de igaz akadott akkor is jó firma, pédának okáér a Halasróza párja sose tutta kinek az ágyából gyütt haza ippen a felesíge), na szóval az Árpi szavára fölsöpörtem mindenütt, még a kredencet is kipucováltam, osztán átalmentem a bótba valami ebídnekvalójér, dehát ennek a Bözsinek be se áll a szája, sehogyse tuttam elszabadulnyi tüle, úgyhogy máncsak holnap főzök.

A ralé

Ides szittyafijjam én ugyancsak kedvellek tigedet, de micsoda beszéd ez a onlány meg oflány?! Nem csoda hogy illen dógok történnek minálunk is mint amikó a tanácsenyök úr (mán meg ne haraguggyá, tudom én hogy mosmán pógármester, de hát énnékem máncsak tanácsenyök marad) a Rezsővel kitanyáták a ralét. Mer a Rezső valamikó autószerelő vót asztán a baráttyának van ez a megbuherát skodája, mingyenféle vasak vannak azon, csoda hogy nem vették míg el a jogosíttányát, igaz a Gézarendőr a mútkor asztat monta hogy az illen ralésoknak esztet szabad.

Kisbalogék

Na motymoty jányom mostan gyorsan elősorolom hogy ma mikor hazajött az én drága Árpim a kenyérgyárbul, montam neki millen jó emberek segítettek nekem boggerozás közben, mer vótak ezek a dobozok de azokba semmit se írtak magyarul, asztán a boggerosok tutták mit kelletett csinyáni velök. Ésakkor az én Árpim aszonta vigyázzak mer úgy járok a boggeros emberekkel mint a szomszéd Kisbalogékkal akikhez addig járogattam míg asztán elkőtöztek és a póstamester szerint még a címüket is titokzatosították. Pedig az én drága Árpim tudhassa hogy nem énmiattam kőtöztek el a Kisbalogék háthiszen nem vótam én náluk sokat, csak amikó hallottam valamit a faluba akkor futottam át hozzájuk dílelőttönkint, s mire Árpim hazajött ötkor már mindég otthon is vótam, és az se igaz hogy sokat ettem vóna náluk, hát mennyit tud enni egy ijjen kicsiny vénasszony? Egy kis kenyírkét elfogadtam szalonnával meg hagymával asztán ha az ebídnél is megkínyátak a levesbül csak csibehúst meg tésztát szettem, a második fogást ugyancsak erőtették, asztán sokszor vót édesség is, de inni asztat mán tényleg nem ittam, meg mintha sajnáták is vóna, a negyedik ötödik pohár ágyaspájinka után a zasszonyka mán mindég elrakta az üveget, ha meg elfogyott a bor, azé se mentek le a pincébe... Furcsa népek vótak na, nem ollan kedvesek mint ezek a boggerosok.

Sanyipóstás

Édes kisjányom motymoty, magas nekem még a boggerozás mint kacsának az eperfa. Elektronyos levelet asztat ládd-e szoktam írni (nem is szól azóta hozzám a Sanyipóstás mer nem veszek mán tűle bélyeget, értem én a Sanyit, kell neki az a kis mellíkes ami begyün a leáztatott bélyegeken, ott van neki a zasszony, hát az ollan rátarti nőszemíly, mindég a hiábavalóságokon jár az esze, hallottam hogy mostan valami velnésbe akar menni, de hiába montuk a Sanyinak ne hozzon ide városi menyecskét mer abbul csak a baj lesz. Még a póstamester is aszonta, vigyázzá az illen nűvel Sanyi, ennek míreg van a lába közibe, esztet monta pontossan. De ez még haggyán, a szomszéggyuk mesíte hogy valami idegen hajak vannak a fejibe varrva - biztossan a fejibe mer hajfelvarrásnak híjják és hova máshova lehetne asztat felvarrani - és mégahozzá több másmilyen színbe! Akárhogy okoskodnak ezek a városijak, tisztessíges asszony ijjet nem csinyál...), meg a zivivven is szoktam nízelűdni (na a mútkor megtanátam a Pirost meg az urát, hát hogy az az embör hogy csúffá lett pedig millen szíp szál legíny vót, nem is tutta senki mivel fogta meg a Piros, tán boszorkánság vót a dologba...) na hogy szavamat ne feleggyem nem értem ezt a boggeros dógot, aztat látom hogy itten bódog bódogtalan írhat ami az eszibe jut, legtöbb a politikárul asztán sziggyák egymás annyát nagyon, a más meg csupa disznyóságot beszíl, a tiszteletes úr is ezír prédikálta a mútkor hogy vigyázzunk a kompúterrel mer benne van a zördög, na a línyeg hogy nem akartalak én ezzel feltatanyi kisjányom de látom mán megín ollan sokat írtam hogy be se fír a kockába. Na Isten megágyon!

Köszönet

Köszönöm motymotynak és szittyazolinak, hogy ihletet adtak Julishoz, aki az ő csepp falujában látja az egész világot. Bocs moty, leloptam a blogodról a kommenteket amelyekben megszületett Julis, hogy a történetnek legyen eleje. Folytatás is lesz, mert állandóan ezek az emberek nyüzsögnek a fejemben tegnap óta :)